Ezen a pénteken amolyan rendhagyó ifit tartottunk, hogy kicsit kötetlenebbül üdvözölhessük a frissen konfirmált, új tagjainkat. A sorra érkező emberekkel egyre nőtt az elfogyasztásra váró étel s ital is, majd a szorgos paradicsomszeletelés és ubo
rkavagdosás után énekléssel nyitottuk meg – szokásunk szerint – az estét. Olyan szép számmal voltunk, hogy alig-alig fértünk el a teremben.
Ez után ismerkedő játékokat játszottunk, hogy az ifjoncok neveit megjegyezzük, kicsit jobban megismerjük őket, és persze ők is minket. A játék után áhítatra csendesedtünk el, majd elkezdődött a sütögetés. Amíg a nagy-öregek a hússütéssel serénykedtek, a többiek folytatták a játékokat, vagy csak kötetlenül beszélgettek.
„Na lehet jönni, most már egy szelet biztosan jut mindenkinek!” – erre a mondatra egy emberként mozdult meg mindenki és hamarosan már egytől egyig tömhették is a hasukat. Szinte elröppent ez a közel másfél óra, olyan jól elbeszélgettünk, majd szép lassan hazaszállingóztak az emberek. A „keménymag” azért még bőven kilenc utánig a padokon ücsörögve beszélgetett és nevetgélt, ezzel már-már a nyári nagytáborunk hangulatát idézve…
Nagy örömmel láttam, hogy milyen sokan voltunk ezen a pénteken, és noha sokunk időbeosztása nem engedi, hogy minden alkalommal ott legyünk ifin, az utánpótlásban már biztosak lehetünk.
